A Művészetet nem érteni,
hanem érezni kell.
Tanfolyam
Alternatív rajz és festő képzés
A zárt rendszerű hivatalos tanrend helyett ez egy alternatív lehetőséget biztosító tanfolyam az önkifejezés megvalósításához.
Elsődleges célja:
a látásmód (ki) alakítása,
az önkifejezés elősegítése,
a szellemiség fejlesztése,
valamint „segítők” képzése.
A látásmód (ki)alakítása alatt, nem csak a művészi látásmód, a tiszta művészetre való fogékonyság alakítását, hanem az egyéni látás kialakításának folyamata is értendő, amely az első lépcső az önkifejezés elősegítéséhez. Ez a képzés nem korlátozódik csak a festésre (mint szakmára, de itt is elengedhetetlen az alapok elsajátítása), hanem igyekszik azt a maga összességében megismertetni. A múltját, a jelenét és legfőképp a jövőjét megismerve lehetőséget nyújt a személyes és egyéni szellemiség fejlesztésére. Ezáltal lehetőséget teremtve az úgynevezett „kollektív tudathoz”, az Egészhez való kapcsolódáshoz. A „segítők” a megszerzett tudást tovább adva segítik elő a művészet, a festészet adta lehetőséggel az egyéni tudat fejlesztését.
Az alapok elsajátítása a rajzolással kezdődik.
A rajz lelke a vonal.
A rajzolás a legrégibb művészi eljárások egyike.
Érzelmeinket legközvetlenebbül rajzban rögzíthetjük.
A szabadkézi rajz mint a ceruza vagy a tollrajz a legalkalmasabb a gyors és közvetlen érzelmek kifejezéséhez.
Az első rajzokat valószínűleg a közösségek szellemi vezetői, a varázslók készítették a barlangok falára. A bekövetkező vagy megtörtént események megörökítése fontos része volt a szertartásnak. Ők még ismerték a teremtés misztériumait. A barlangok falán található rajzoktól a kódexek finom ábrázolásain át a modern grafikai munkákig sok kiváló rajz született. A mai rajzok legtöbbje ugyan már nagyon messzire került az ősi ábrázolási szándéktól, azért az érzelmek kifejezése akarva akaratlanul de megmaradt. A rajz megítélése, elvárások a rajzzal szemben szintén nagyon megváltozott a barlang rajzokhoz képest. Ez természetes is, amíg követi a kor szellemét.
A XXI. században azonban még mindig a XIX. századi megítélések vonatkoznak a rajzművészetre. Már a fotóművészetben sem elég pusztán jól megörökíteni a témát, ennél több kell - saját meglátási mód. Mennyire érdekes és egyoldalú a zeneművek megítélése, "elég csak" az érzelmek kifejezése. Egy zenemű hallgatása közben nem várják el, hogy konkrétan érzékeljék megfoghassák a hangok által kiváltott érzéseket. A rajz feladata sem az, hogy valamit konkrétan ábrázoljon, hanem az érzelmek kifejezése, vagyis ha úgymond nem ábrázol "semmit", de érzelmet fejez ki, érzelmet kelt - művészi alkotás.
A művészet nem más mint az érzelmek kifejezése.
Ahol nincs érzelem nincs művészet sem.